Elég gáz...

Szóval miután megbüntetett a rendőr, és kiesett alattam a kocsi két kereke menet közben, és leejtettem egy tévét ( bővebben ), pár nappal ezelőtt egy kedves ismerősömmel összefutottam, és szóba került, van egy jó laptopja, amit megörökölt, de nem tudja használni, mert valami van a vindózzal.

Szívesen megcsinálom, persze, nem nagy ügy.

Gondolkoztam is azon, mi ebben nekem a jó, mert nyílván nem kérek érte pénzt, pedig biztos rámegy pár órám, de mégis, miért futottam vele össze? Mert semmi sem véletlen. S aztán hazablattyogtam, s elhelyeztem a laptopot a szekrény tetejére, nehogy néhány arrajáró kósza gyermek megtiporja. Átfutott az agyamon, mi volna, ha lepottyanna. Szívás, ez egyértelmű. Ezért megmozgattam kicsit, és bár volt némi ingósága, de fixnek volt mondható.

Mivel a szekrény tetején relatíve kicsi a forgalom, ott is hagytam.

Aztán a Bermuda lakótelepen is jártam ismét, és nagyon óvatosan vezettem, folyton csak indexeltem, meg megálltam, meg minden.

Minden rendben volt, ügyes vagyok én.

Na de aztán hazamentem s a laptop a földön hevert tokkal-vonóval, kistáskástúl, társasjátékostúl (ezek voltak alatta), mindenestűl.

Ó, már majdnem azt mondtam, a nyavaja törje ki, de nem mondtam, hanem, ha már úgyis itt van, megnézem, ha már így esett, hogy leesett, esett-e valami komolyabb baja.

Nagyon kis tip-top laptop ez ám, szép új, meg nagy, nem egy lepukkant fajta. Még rája is vagyon írva, hogy toshiba.

Minden nagyon klassz ám ezen, csak hát sajnos a képernyőjét sajnos lelkileg teljesen összetörte ez a zuhanás. Olyan repedtesnek tűnt, ahogyan elkezdtem vizsgálgatni. A vindózt ez nem zavarta, szépen bejött, csak olyan furán, színejátszós-szivárványos-csillogós kivitelben. S még kicsit olyan is lett, mintha érintőképernyője lenne, mert ahogy hozzányúltam, olyan érdekesen folyós lett. Biztosan ezért mondják, hogy folyadékkristályos, vagy mi.

Na ház ez tényleg az lett.

A képernyő után most a fejemet töröm, hogy megtaláljam, miféle pozitív üzenet rejlik ebben a TÖRT-énetben.

Ha rájövök, elmondom.